Vasvári Zoltán művelődéstörténész, a SZODMSZE alelnöke megnyitó beszéde

Tisztelt Közönség!
Kedves Levy!

Idén már másodszor ér az a megtiszteltetés, hogy Bihari Puhl Levente – Levy – festőművész úr kiállítása elé mondhatok üdvözlő szavakat. Szinte napra pontosan egy hónapja siófoki tárlatát nyithattam meg. Az az esemény egy retrospektív életmű kiállítás volt, amelynek keretében az utóbbi húsz év művészi törekvéseiről kívánt számot adni a mester, az Artlevytől a Levyntgardig, művészi stílusának és életszemléletének, világnézetének e két korszakáról.
Mostani kiállításában tematikus válogatást ad Levy. Festészetének mindig is egyik meghatározó része volt a tájfestészet. A táj mint művészi téma a nemzetközi és hazai picturában egyaránt nagy hagyományokkal rendelkezik. Csodálatos mesterek remekművei fémjelzik a történetét.
Levy sokat tanult a nagy elődöktől. Tájfestészetében ott van előképként id. Markó Károly, Mészöly Géza és Egry József egyaránt. De Levy nem epigon. A XX. század végén, a XXI. század hajnalán összetéveszthetetlen, egyéni és egyedi tájfestészetet volt képes létrehozni.
Mi jellemzi Levy tájképeit? Az alap természetesen a mesterség, a technika, az olajfestés műhelytitkainak fölényesen biztos ismerete és gyakorlata. A lenyűgöző mesterségbeli tudás azonban még nem feltétlenül teremt művészetet is. Levy tájfestészete viszont valóban magasrendű művészet. Művészet, mert Levy nemcsak szemlélője a tájnak, nemcsak vizuális leképzője, de valódi köze is van megfestett tájaihoz. Levy tájai mindig lelki tájak is. Képei a művész szemérmes vallomásai is a szűkebb pátriáról, a hazáról. A hazaszeretett egyszerűségében szívszorítóan megható festői megfogalmazásai. Nem a lokálpatrióta néha megmosolyogtató dicsekvése, hanem a lélek mélyéről föltörő, őszinte és tiszta érzések kifejeződése, amelyek kikerülhetetlenül megérintik a kép szemlélőjét.

Gratulálok az alkotónak, gratulálok a művekhez, és mindenkinek szép, maradandó művészeti élményt kívánok!